1945. február 17-én indult meg a Felvidéken a „Südwind” hadművelet, amely során a német csapatok kiűzték a szovjeteket a garami hídfőből.

1944 karácsonyán Budapest körül bezárult a szovjet ostromgyűrű. A magyar főváros felmentésére 1945. január 1-jén Herbert-Otto Gille SS-Obergruppenführer parancsnoksága alatt indult meg a IV. SS-páncéloshadtest felmentési kísérlete, a „Konrad” hadművelet. A német ellentámadás alatt azonban a szovjetek január 6-án offenzívát indítottak a Garam alsó folyásától annak reményében, hogy ezzel sikerül hátba támadni a Budapest felmentésére indult német csapatokat. Eredeti céljukat azonban nem érték el, mert a támadást január 22-re a térségben védekező magyar és német csapatok megállították. A harcokban a Magyar Királyi Honvédség elit seregteste, a Szent László Hadosztály is kivette a részét. Sikeresen, példás kitartással védekezett a Garam felől támadó sokszoros szovjet túlerővel szemben.

Szovjet hídfőállás a Garam mentén

A kudarcba fulladt szovjet offenzíva maradéka egy a Garam folyó nyugati partján, Esztergomtól északnyugatra egy 17 km mélységű hídfő volt, amelyet a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege (Mihail Sztyepanovics Sumilov vezérezredes) tartott. A hídfő alkalmas volt arra, hogy a szovjet csapatok offenzívát indíthassanak a Dunától délre elhelyezkedő német-magyar erők balszárnya ellen, elérhessék a Komárom környéki olajfinomítókat és előretörjenek Pozsony–Bécs irányába. A hídfő mindezek mellett a német 8. hadsereg jelentős erőit is lekötötte. Felszámolása mindezek okán elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a németek a Dunántúlon megindíthassák a tervezett ellentámadásukat, mert a hadmozdulatban résztvevő csapatok háta így nem volt biztosítva. A német hadvezetés ekkor már ugyanis készült a „Frühlingserwachen” („Tavaszi ébredés”) hadműveletre, amelynek célja a zalai olajmezők védelmezése, valamint a 2. és 3. Ukrán Front visszaszorítása volt.

Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka február 10-én adott parancsot a garami hídfő elleni támadás előkészítésére. A tervek szerint február 17-én hajnalban, rövid tüzérségi előkészítést követően Hans Kreysing, a hegyicsapatok tábornoka által vezetett német 8. hadsereg gyalogos és páncélos kötelékei, valamint az ide vezényelt I. SS-páncéloshadtest részei északról támadást indítanak a szovjet hídfő felszámolására, majd a Garam keleti partján hídfőállásokat létesítenek Garamkövesdnél, Kőhídgyarmatnál, Kéméndnél és Belényesnél. A hadművelet a „Südwind” („Déli Szél”) fedőnevet kapta.

Lecsap a „Déli Szél”: Offenzíva északon 

A támadás február 17-én, hajnali négy órakor indult meg, amikor a német tüzérség két órán keresztül lőtte az ellenséges állásokat. A támadásban a Feldherrnhalle páncéloshadtest (Ulrich Kleemann tábornok) 46. gyaloghadosztálya (Erich Reuter vezérőrnagy), a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztálya (Hans-Günther von Rost altábornagy) és 211. népi-gránátoshadosztálya (Johann Heinrich Eckhardt vezérőrnagy), valamint az I. SS-páncéloshadtest (Hermann Priess SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS) 1. „Leibstandarte SS Adolf Hitler” SS-páncéloshadosztályával (Otto Kumm SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS) és a 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztályával (Hugo Krass SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS) közösen vett részt. A német 46. gyaloghadosztály alárendeltségébe tartozott három kiképzés alatt álló magyar zászlóalj is, ám azokat nem vetették be. 

A szovjet 24. gárda- és 25. gárda-lövészhadtest hét hadosztálya ellen 260 páncélos indult meg. A német csapatok sikeresen törték át a 24. gárda-lövészhadtest védelmét, majd súlyos harcok közepette fokozatosan szűkítették az ellenséges hídfőt.

Panzerkampfwagen IV Ausf.J harckocsik a „Südwind” hadműveletben / Forrás: WWII in color

A szovjetek ekkor a Duna északi partján lévő 93. gárda-lövészhadosztályt vetették be a németek feltartóztatására, így ottani védelmük meggyengült. A német 96. gyaloghadosztály Hupe harccsoportja ezt kihasználva Tátnál átkelt a Dunán, hogy biztosítsa a támadást és megakadályozza, hogy a szovjetek Muzslára támaszkodva egy csökkentett hídfőt megtarthassanak.

Másnap a német csapatok már 12 km mélyen hatoltak be a hídfőbe. Az átkeléstől tartva a szovjetek a Garam és az Ipoly alsó folyásához akarták felvonultatni a 2. Ukrán Front tartalékát, a 6. gárda-harckocsihadsereget, a 18. gárda-lövészhadtestet és a 4. gárda-lovashadtestet.

Február 19-ére a hídfő déli szektorában lévő szovjet csapatok helyzete katasztrofálissá vált, ugyanis Búcs és Bátorkeszi községek elfoglalása után megtisztították a környéket a szovjetektől, végül pedig Párkányból és Nánáról is kiűzték őket.

Az ütközet a levegőben is zajlott. A magyar 101/5. század Esztergomtól északra sikeres légi harcot vívott. Szebeni Antal hadnagy és Fülöp Pál szakaszvezető lelőtték a szovjet 17. légi hadsereg 530. vadászrepülő-ezredének kettő Lavochkin La-5 vadászrepülőjét. A nap folyamán Búcs község határában halt hősi halált a 22 esztendős Horváth György hadnagy, a 101/7. század pilótája, akinek Messerschmitt Bf 109G-6 típusú repülőgépét Fjodor Alexejevics Sznyegirev gárda-főhadnagy lőtte le. 

A szovjetek a légifölény ellenére sem tudták feltartóztatni a német csapatokat, ezért a 7. gárdahadsereg parancsnoka elrendelte a hídfő déli szektorának kiürítését, ahonnét két hadosztály olyan sietősen távozott, hogy nehézfegyverzete zömét visszahagyta.

Bernhard Krause SS-Obersturmbannführer, a 26. SS-páncélgránátos-ezred parancsoka Muzslánál esett el 1945. február 19-én, amikor Ebed felé tartó ezredét tűzrajtaütése érte. / Forrás: Traces of War

Február 20-án mindkét fél átcsoportosításokat hajtott végre, miközben Budapest környékéről több ezres gépjármű oszlop indult el Balassagyarmat és az Ipolyság felé, amelyből a németek – tévesen – arra következtettek, hogy a szovjetek ellentámadásra készülnek. Másnap az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály harccsoportjai déli és nyugati irányból betörtek a műszaki- és aknazárral megerősített Kőhídgyarmatra, ahol a harckocsikkal, páncéltörő ágyúkkal és lángszórókkal megerősített szovjet lövészek megállították az előretörésüket. A németek kénytelenek voltak védelembe átmenni, ráadásul a szovjet csatarepülők alacsony támadásai, az ellenség tüzérsége és aknavetői súlyos veszteségeket okoztak.

Február 22-én az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály felszámolták a szovjet ellenállási fészkeket mind a Kőhídgyarmaton, mind pedig a Garam nyugati partján. A 46. gyaloghadosztály zöme, megerősítve a Schöneich harccsoporttal, heves harcok után elfoglalta Bibit-pusztát. A 12. SS-páncéloshadosztály előző éjszaka felvonult alakulatai hajnalban megindították támadásukat Bart ellen, amelyet a délelőtt folyamán sikerült teljesen megtisztítani. A szovjetek egyedül Bibit-puszta irányába hajtottak végre harckocsikkal támogatott sikeres ellenlökést, ám az esti órákra a szovjet hídfő a Kéménd és Bény közötti partszakaszra csökkent.

A 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály Sonderkraftfahrzeug 251 lövészpáncélosai Barton / Forrás: alternathistory.ru

Február 23-án a német csapatok Kéménd és Bény között terveztek éjszakai támadást, ezért újabb átcsoportosításokat hajtottak végre, amelyeket a szovjet tüzérség igyekezett megzavarni.

Február 24-én hajnali 2 órakor rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdődött a megmaradt szovjet hídfő felszámolása. A Dél Hadseregcsoport a német 8. hadseregtől 17 óra 20 perckor kapott jelentést a hídfő teljes felszámolásáról, ám a Garam keleti partján nem tudtak megkapaszkodni, ezért a folyó mentén védelembe mentek át.

A „Südwind” hadművelet a Waffen-SS utolsó győztes vállalkozása volt, amely elérte a kitűzött célt. A Garam vonalát egészen 1945 márciusának végéig birtokukban tartották. A területet a védők csak azt követően ürítették ki, amikor a szovjetek megindították a bécsi támadó hadműveletüket.

Csarnai Márk

Felhasznált irodalom:

Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Hadtörténelmi Levéltár-Paktum Nyomdaipari Társaság, Budapest, 2001.

Magó Károly: Horváth György hadnagy felkutatása. Pumaszállás, 2012. november 05. https://www.pumaszallas.hu/pumak-es-a-tobbiek-a-2-vilaghaboruban/cikkek_vegyes/213-horvath-gyorgy-hdgy-felkutatasa.html (Utolsó letöltés: 2023. 02. 28.) 

Reynolds, Michael: Acélemberek. Az I. SS-páncéloshadtest harcai az Ardennekben és a keleti fronton 1944-1945-ben, Hajja és Fiai Kiadó, Debrecen, 1999.

Szabó Péter - Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943-1945. Tóthágas Plusz Kft., Budapest, 2009.

Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok. A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Hadtörténelmi Levéltár-Paktum Nyomdaipari Társaság, Budapest, 2000.

Számvéber Norbert: Páncélosok a Felvidéken. Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008.