A második világháború vége a felvidéki magyarságnak és a szudétanémetségnek nem a békét hozta el, hanem a jogfosztást, üldöztetést, majd kitelepítést. 1945 nyarán a cseh hadsereg 17. gyalogezredének katonái több száz magyart és németet, köztük gyermekeket gyilkoltak meg a morvaországi Prerau városa mellett és Pozsonyligetfalun. Mindezt már békeidőben. „Bűnük”, hogy magyarok, vagy éppen németek voltak.
A csehszlovák kormány által 1945 áprilisában kiadott kassai kormányprogram kinyilatkozta a magyarok és a németek kollektív bűnösségét. Az 1945 májusa és októbere között meghozott – és 1946-ban törvényerőre emelkedett – Beneš-dekrétumok megtagadták az állampolgárságot a magyaroktól és a németektől, megfosztva őket minden joguktól, ingó és ingatlan vagyonuktól. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását.
Részlet a Népirtás Pozsonyligetfalun című filmből / Forrás: MédiaKlikk
Az anyanyelvhasználat betiltásán, majd az oktatás és a művelődés ellehetetlenítésén túl, 1946-ban mintegy 43 ezer magyart deportáltak kényszermunkára a Szudéta-vidékre, az elüldözött és kitelepített németek helyére. Az erőszakos elhurcolások elől több ezren az anyaországba szöktek.
Akiket nem hurcoltak el, vagy nem menekültek el, azokat sem látták szívesen Csehszlovákiában. Azonban mivel a potsdami konferencián a győztes nagyhatalmak nem támogatták a felvidéki magyarság egyoldalú kitelepítését, ezért a csehszlovák kormánynak más megoldást kellett keresnie. A nagyhatalmak magyar szempontokat elutasító álláspontja és a felvidéki magyarokat sújtó nyomásgyakorlás révén Prágának sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezményt a magyar parlament május 14-én cikkelyezte be.
1947. április 12-én elindult a kitelepített családokat szállító első szerelvény Magyarországra. Ennek során – 1949. június 5-éig – 76.616 felvidéki magyart űztek el a szülőföldjükről. (A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban összesen csak 59.774 magyarországi szlovák jelentkezett áttelepülésre.) A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi „békekonferencián” még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták.
Mi 1947. június 4-én voltunk kijelölve az áttelepítésre Bár mentesülhettünk volna ez alól, ha megtagadjuk magyarságunkat. Markovicz nagyapám ellenben azt mondta: „Én magyar vagyok, az is maradok!”, így inkább elindult a nagy bizonytalanság felé.
Kitelepítésre váró magyarok Galántán / Forrás: Fortepan
A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunista rendszer összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam nem tűzte napirendre.
A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban szögezte le, hogy a dekrétumokból „eredő jogi és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”. A kitelepítettek kártalanítása a mai napig nem valósult meg.
Csarnai Márk
