A mai napig érezteti destruktív hatását az a hamis történelemszemlélet, amelyet 1945 után a magyar nemzeti öntudat megtörésének céljával terjesztett el a kommunista propaganda: „A magyarok minden csatát elvesztettek, mindig a rossz oldalra álltak”. Ezen káros szemlélettel szemben azonban történelmünk igenis bővelkedik győztes ütközetekben és heroikus helytállásokban. Történelmünk ápolása, valamint hadi sikereink felidézése nem merengés a múltban, hanem a nemzeti önbecsülésünk helyreállításának elősegítése. Mint azt gróf Széchenyi István is útmutatásul adta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

Egy elfeledett győztes huszárroham története

Az első világháború után sokan gondolták, hogy a lovasság mint fegyvernem elvesztette jelentőségét. Az újabb háborúban azonban bebizonyosodott, hogy mozgékonysága miatt nélkülözhetetlen a fronton.

A magyar lovasság egyik ilyen akcióját 1941. augusztus 15-én Nyikolajev mellett hajtotta végre.  

A város elfoglalására és az ott védekező szovjet alakulatok bekerítésére előrenyomuló német és magyar csapattesteket biztosító „Hadik András” 4. honvéd huszárezred katonái kapták azt a feladatot, hogy derítsék fel és semmisítsék meg a német 16. páncélos hadosztály 79. gépkocsizó lövészezred oldalába, illetve hátába került ellenséges erőket. A nyíregyházi helyőrségű huszárezred elsőként egy felderítő osztagot küldött, melyet nemes szalontai Kenéz Géza százados vezetett. A 4/4. lovasszázad egy túlerőben lévő, harckocsikkal támogatott ellenséges csoportra bukkant. Az aknavető- és tüzérségi tűzben a század kénytelen volt visszavonulni. Kenéz Géza ekkor kapott halálos nyaklövést. A szolgálatteljesítés közben hősi halált halt százados számára posztomusz adományozták a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, hadidíszítménnyel, kardokkal.

Nemes szalontai Kenéz Géza 

A felderítést követően a Hadik-huszárok azt a parancsot kapták, hogy a Nyikolajevbe tartó vasútvonaltól nyugatra biztosítsák a németek balszárnyát, és akadályozzák meg a szovjetek észak-északkeleti irányú kitörési kísérletét. A huszárkötelékek nyílt, könnyen áttekinthető terepen, folyamatos ellenséges tüzérségi és aknavető tűzben, lángoló gabonatáblák között, tikkasztó hőségben bocsátkoztak harcba. Az emlékezetes lovasrohamot vitéz nemes Mikecz Kálmán őrnagy 4/II. huszárosztálya hajtotta végre. 

A német 79. gépkocsizó lövészezred katonái aznap már reggel óta kemény harcban álltak a szívósan védekező szovjetekkel, akik négy támadást is visszavertek. A németek már csak a tüzérségi tűztámogatástól remélték az ellenállás megtörését, amikor feltűntek a támogatásukra érkező huszárok. A lovasroham szemtanúja volt egy német haditudósító, Erich Kern, aki a háború után megjelent memoárjában (Der Große Rausch: Der Rußlandfeldzug 1941-1945) az alábbiakat jegyezte le:

… Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük (sic!) kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…

Mikecz Kálmán harccsoportja példás lendülettel, fegyelmezetten, halált megvető bátorsággal tört át a szovjet vonalon. 

Vitéz nemes Mikecz Kálmán 

A nyíregyházi huszárok az 1939-ben megjelent Harcászati szabályzatban foglaltak szerint jártak el: „...a sereglovasság jellegzetessége az igen nagy harcászati mozgékonyság, amellyel váratlan időben és helyen alkalmazhatja nagy tűzerejét. A lovasság mozgékonysága legjobban a támadásban érvényesül. Ezért legtöbb feladatát támadással oldja meg. A támadás végrehajtásánál mindig a gyorsaságra és a meglepetésre törekedjék.”

Nyikolajevbe másnap benyomult a gyorshadtest, a német 16. páncéloshadosztály pedig 2.500 szovjet hadifoglyot ejtett.

A harcokban hősi halált halt huszárok temetése

Az 1941 őszén hazatérő huszárokat Horthy Miklós kormányzó Nyíregyházán fogadta.

Mikecz őrnagy 1941. november 1-jén alezredessé - 1943-ban pedig ezredessé - léptették elő. Helytállásáért megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal.

A huszárok megállták a helyüket a keleti fronton, ugyanakkor a háborúskodásba már korábban, 1939 és 1941 tavaszán, Kárpátalja és a Délvidék visszavételekor belekóstoltak.

A háború utolsó huszárrohamát a rimaszombati 20. felderítő osztály huszárszázada hajtotta végre Nagy Kálmán százados vezetésével Gyula mellett, 1944. október 6-án.

Csarnai Márk

Felhasznált irodalom:

Adonyi-Náredy Ferenc - Nagy Kálmán: Magyar huszárok a II. világháborúban. Huszár Múzeum Baráti Kör, Sárvár, 1990.

Beke János: A nyíregyházi huszárok. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31., Nyíregyháza, 1991.

Nagy Kálmán: A háborúban csodák is voltak. in: Csihák György (szerk.): A magyar huszárság története - A lovasműveltség sajátosságai. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület-Heraldika Kiadó, Budapest-Zürich, 2004.

Szabó Péter: Nagy csaták 12. kötet - Harcok a horogkereszt árnyékában. A Magyar Királyi Honvédség küzdelmei a keleti hadszíntéren 1941-1944. Duna International Könyvkiadó Kft., Maglód, 2013.

Szabó Péter - Szebenyi István: Az utolsó töltényig - Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán. Szülőföld Könyvkiadó Kft., Gencsapáti, 2021.