1566. szeptember 7-én Zrínyi Miklós és végvári vitézei elszánták magukat a végső rohamra. Szigetvár védői ünnepi ruhát öltöttek, majd leeresztették a felvonóhidat, a törökök közé lőttek az utolsó megmaradt ágyúval, és kirontottak az ostromlók közé.

1566. augusztus 6-án Zrínyi 2.300 - 2.500 katonája magára hagyva nézett farkasszemet a törökök százezer fős seregével. Ekkora túlerővel szemben nem volt kétséges, hogy mi lesz az ostrom végkimenetele, Zrínyi mégis megeskette katonáit, hogy a végsőkig kitartanak. Istvánffy Miklós elbeszélése szerint így szólt az egybegyűltekhez:

… a világ azt követeli, hogy készüljünk fel, s rettenthetetlen lélekkel, magunk és az egész keresztény világ nevében az ellenséget készen várjuk…

A törökök látva a védők állhatatosságát, a 72 esztendős Szulejmán ígéretekkel próbálta lekenyerezni Zrínyit, hogy adja fel a várat. Zrínyi azonban nemet mondott. Az ostromlók ezután éjjel-nappal lőtték az erősséget, és aláaknázták a sáncokat, ám a védőket még így sem voltak képesek megtörni, pedig ekkorra már ők is hatalmas emberveszteséget szenvedtek el.

Az óváros elleni harmadik sikertelen támadás után a szultán elvesztette türelmét, és fővesztést helyezett kilátásba parancsnokainak.

A védők kitartása azonban csak lassítani tudta a túlerőben lévő ostromlókat. Augusztus harmadik hetében a város török kézre került, Zrínyi és megmaradt néhány száz katonája a belső várba szorult. Itt még két héten át kitartottak, azonban amikor szeptember 5-én a törökök megsemmisítették a magyar ágyúállásokat és berobbantották a falak egy részét, a védők is tudták, hogy nincs tovább.

1566. szeptember 7-én Zrínyi Miklós még egyszer utoljára felemelte zászlaját és beszédet intézett megmaradt vitézeinek: 

Én valamennyiünk között az első akarok lenni, és előttetek fogok járni, ahogyan én fogok tenni, ti is úgy cselekedjetek...

A lángoló szigetvári várban, amely egy hónapon keresztül állta az ostromot, néhány száz védő a hősi halált választotta a szégyenteljes megadás helyett.

Zrínyi kinyittatta a vár kapuját, majd parancsot adott, hogy lőjjék ki az utolsó ágyút a kapu előtt tolongó törökökre. A kitörő magyarok és horvátok kivont karddal aprították a törököket, mígnem a távolabb álló janicsárok puskatüzet zúdítottak rájuk. Zrínyi karddal a kezében harc közben esett el.

A küzdelem az utolsó emberig tartott, majd a lőportoronyban tárolt puskapor tüzet fogott, a torony pedig felrobbant, további török harcosok ezreivel végezve.

Az ostrom végét Szulejmán már nem élhette meg. 1566. szeptember 6-án a falak alatt lelte halálát.

Szigetvárnál nagyobb volt a tét, mint egy vár bevétele. Ott volt ugyanis maga a szultán és a teljes oszmán haderő, amelynek negyede (25 ezer török) odaveszett. Ez több mint tízszerese volt a védők létszámának. Ilyen veszteségek és Szulejmán elhalálozása után a törökök is belátták, hogy el kell halasztani a Bécs elleni hadjáratot.

Zrínyi Miklós és végvári vitézei a hazáért való hősi önfeláldozás jelképeivé válták. Példájuk nem volt egyedülálló a magyar történelemben.

Csarnai Márk