Vannay László 1944. október 20-án kapott engedélyt Kovarcz Emiltől, „a nemzet totális mozgósításával és harcba állításával megbízott (tárcanélküli) minisztertől” egy önálló rohamzászlóalj felállítására. Az alakulat kiképzése december 1-jén kezdődött meg az óbudai téglagyárakban. Hivatalos elnevezése december 22-től magyar királyi Vannay-riadózászlóalj volt. Ekkor már 4 század és összesen 638 fő tartozott a kötelékébe. A különítmény parancsnoka Vannay László főhadnagy, vezérkari főnöke pedig Bajzáth János százados volt. A parancsnokság Budán, a Toldy Ferenc Gimnázium épületébe települt.

A Budakeszi felől megjelenő szovjet csapatokkal szemben a Vannay-különítményt is riadóztatták. December 25-én a Budapest őrzászlóaljat kivonták a Szépilona kocsiszín térségéből, és a környékre beszivárgó szovjeteket immár a Vannay-riadózászlóaljnak kellett felszámolni. Az 1. század a Szent János kórház nyugati részén foglalt el védőállást, a 2. század a Felderrnhalle páncélgránátos-hadosztály páncélos harccsoportját támogatta egy Budaörs irányába indított ellentámadásban. A századból azonban 40 főt átirányítottak a Farkasréti temető körüli védelmi harcokra és 1945. február 4-ig ott is maradtak. A 3. század pedig a Pasaréti út és Gábor Áron utca utca vonalon végzett őrjározást.

A riadózászlóalj 1944. december 26-án kapta a parancsot, hogy a Kerepesnél lévő magyar királyi 10. honvéd gyaloghadosztály támadásában vegyen részt. Aznap késő délután Vannay jelentette, hogy a zászlóalj három százada 540 fővel kirakodott Rákosszentmihályon. A különítmény ezt követően Árpádföldre való átvonulásra kapott parancsot, hogy ott biztosítson észak és északkelet felé, és állítson fel forgalomszabályozó közegeket. 

A Budán maradt 1. századot (200 főt) a Kelenföldnél betört ellenség visszaszorítására akarták bevetni, azonban december 26-án ők is megkapták a parancsot az átcsoportosításra.   

A magyar 10. gyaloghadosztály támadása december 27-én, reggel 6 órakor indult meg. A Vannay-különítmény utolsó részlege ekkor még azonban nem érkezett be. A tervet módosították, így nem a Szeder-völgy felől, hanem Csömör-kelet felől indult támadás. 

Délelőtt a magyar 10. gyaloghadosztály jelentette, hogy a Vannay-zászlóaljnak sikerült elérnie a régi állásokat Csömör-észak - Szent István-hegy között. Miután azonban mindkét szárny aknavető és tüzérségi tüzet kapott, Csömörig vonult vissza. A kritikus helyzet miatt a zászlóalj visszavonult készenléti helyére, hogy rendeződjenek és részt vegyenek az újabb támadásban. Az ismételt támadást a parancs értelmében 14 órakor kellett megindítani. Az ellentámadás célja a Csömörtől északra lévő védőállás, az Attila-vonal elérése volt. A német parancsnokság azonban még aznap este elrendelte a visszavonulást Cinkotára és Csömör-keletre.

A magyar királyi 10. honvéd gyaloghadosztály 1944. december 28-ai jelentése szerint a Vannay-riadózászlóalj 61 főre (1 tiszt + 60 honvéd) apadt. (Vélhetően ez csak egy százada lehetett a különítménynek.) Vannay Lászlót az ellentámadás során tanúsított helytállásáért 1945. január 11-én soron kívül őrnaggyá léptették elő.

Vannay László 

December 30-án a különítmény maradéka a Városmajorban elfoglalta eredeti állásaikat, így a továbbiakban a Városmajor védelméért feleltek. A magyar 10. gyaloghadosztály alárendeltségéből Vannay közbenjárásának köszönhetően a különítmény átkerült a 22. SS-önkéntes lovashadosztály alá, azon belül is a német „Európa” harccsoport része lett.  

Mindezek ismeretében „érdekes” a magyar 10. gyaloghadosztály 1945. január 10-ei feljegyzése: „Egy Vannay hadnagyról megjelent újságcikkel kapcsolatban hadosztályparancsnok jelentést kért a 10. hadosztály tábori gyűjtőkeret parancsnokától, mint volt harccsoport parancsnoktól a Vannay zászlóalj csömöri szerepléséről. Köztudomású, hogy ez a zászlóalj, mely 600 főből állt, első csömöri bevetése alkalmával annak ellenére, hogy véres vesztesége igen csekély volt, teljesen szétszóródott. Maga a parancsnok ugyanúgy mint beosztottai, engedély nélkül Budapestre szökött, hol nagy része a Nyilaskeresztes Párt védelme alatt keresett menedéket és oda karhatalmi célokra beosztatta magát. Saját 8/III. zászlóaljunknak Csömörön való elvérzésének a Vannay zászlóalj gyáva megfutamodása az oka. Maga a zászlóaljparancsnok Vannay hadnagy nemcsak egységét nem tudta megfelelően kézben tartani, hanem az arcvonalat elhagyván Budárra távozott, honnét parancsróra sem tért vissza. Így Vannay hadnagy szököttnek minősül. Nem helytálló tehát a Függetlenség 1945. január 9-én megjelent újságcikke a Vannay zászlóalj és Vannay hadnagy dicsőítéséről. Hadosztályparancsnok ezt az I. hadtest parancsnokságnak írásban is jelentette.” 

A hadosztály gyűjtőkörének parancsnoka az a Variházy Oszkár volt, aki 1945-ben átállt a szovjetek oldalára, és a Budai Önkéntes Ezred parancsnoka lett. 

Vannay Lászlónak a feljelentés ellenére nem lett bántódása, különítménye pedig a németek elismerését is kivívta Buda védelme során. A riadószászlóalj engedély nélküli távozásának az oka, hogy sem lőszert, sem élelmet, sem pedig egyéb utánpótlást nem kaptak Variházytól a csömöri bevetés alatt.

Csarnai Márk

Források:

Mihályi Balázs: Honvédek és hungaristák a Budapest erődben 1944-1945. Budapest, Budapest ostroma 1944-1945 kutatócsoport, 2018.

Számvéber Norbert: Erőd a Duna mentén - A Budapestért 1944-45-ben folytatott harcok katonai iratai a Hadtörténelmi Levéltárban. Budapest, Petit Real, 1999.