1945. február 17-én indult meg a Felvidéken a „Südwind” hadművelet, amely során a német csapatok kiűzték a szovjeteket a garami hídfőből és a Garam vonalát egészen 1945 márciusának végéig birtokukban tartották.
1944 decemberében a Garam-Ipoly mentén is fellángoltak a harcok, amikor a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg és a 7. gárdahadsereg északról próbálta bekeríteni Budapestet, ám Helembánál, az Ipoly dunai torkolatánál megállították erőiket.
Az Ipoly folyó vonalát a letkési hídtól a Dunáig a Magyar Királyi Honvédség elit seregteste, a Szent László Hadosztály védte. A Szent László Hadosztály felállítását 1944. október 12-én vitéz Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter rendelte el a következőképpen:
Hazánk a keleti veszedelemmel, a szovjet bolsevizmussal vívott élet-halál harcában a még rendelkezésre álló emberanyag legjavából egy új elit hadosztályt, a Szent László Hadosztályt állítom fel.
December 24-én a szovjet páncélosok Helemba irányából, Kicsindnél kijutottak a Garam alsó folyásához. A Szent László Hadosztály parancsnoka, vitéz Szügyi Zoltán vezérkari ezredes a letkési csata előtt így szólította meg katonáit:
Kemény, súlyos lesz a harc, mely ránk vár, de fogainkat összeszorítva védjünk minden talpalatnyi földet, hogy majdan nyugodt lelkiismerettel nézhessünk gyermekeink szemébe, akik majd számon kérik tőlünk Hazánkat. Ezt a Hazát eleink ezer éven át megvédték, mi sem lehetünk eleinknél hitványabbak.
A Szent László Hadosztály honvédei véres és hősies küzdelemben tartották fel Letkésnél és Ipolyszalkánál a sokszoros túlerőben lévő ellenséget addig, amíg a német LVII. páncéloshadtest át nem vonult az Ipolyon nyugati irányba. Részei, a német 3., 6. és 8., valamint a magyar 2. páncéloshadosztály az Ipoly és Garam között december 22-én indított ellentámadást az Ipolyság irányába, hogy a Léváig jutott szovjet páncélos ékek hátába kerülve megakadályozzák Budapest bekerítését. A német-magyar páncélos ellentámadás azonban a Börzsöny nyugati lábainál kifulladt, részei pedig december 28-ig a Garam nyugati partjára vonultak vissza.
A Szent László Hadosztály honvédei / Forrás: Hungarian Royal Army WW2
Szovjet hídfőállás a Garam mentén
A szovjetek 1945. január 6-án támadást indítottak a Garam alsó folyásától, és január 9-ére a Zsitva folyó Udvard-torkolatáig jutottak. Eredeti céljukat azonban nem érték el, mert nem tudtak a Budapest felmentésére indult IV. SS-páncéloshadtest hátába kerülni. A kudarcba fulladt szovjet offenzíva maradéka egy a Garam folyó nyugati partján, Esztergomtól északnyugatra egy 17 km mélységű hídfő volt, amelyet a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege tartott. A hídfő alkalmas volt arra, hogy a szovjet csapatok offenzívát indíthassanak a Dunától délre elhelyezkedő német-magyar erők balszárnya ellen, elérhessék a Komárom környéki olajfinomítókat és előretörjenek Pozsony–Bécs irányába. A hídfő mindezek mellett a német 8. hadsereg jelentős erőit is lekötötte. Felszámolása mindezek okán elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a németek a Dunántúlon megindíthassák a tervezett ellentámadásukat, mert a hadmozdulatban résztvevő csapatok háta így nem volt biztosítva. Ekkorra már ugyanis kész volt a „Frühlingserwachen” („Tavaszi ébredés”) hadművelet terve, amelynek célja a zalai olajmezők védelmezése, valamint a 2. és 3. Ukrán Front visszaszorítása volt.
Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka február 10-én adott parancsot a garami hídfő elleni támadás előkészítésére. A tervek szerint február 17-én hajnalban, rövid tüzérségi előkészítést követően Hans Kreysing, a hegyicsapatok tábornoka által vezetett német 8. hadsereg gyalogos és páncélos kötelékei, valamint az ide vezényelt I. SS-páncéloshadtest részei északról támadást indítanak a szovjet hídfő felszámolására, majd a Garam keleti partján hídfőállásokat létesítenek Garamkövesdnél, Kőhídgyarmatnál, Kéméndnél és Belényesnél. A hadművelet a „Südwind” („Déli Szél”) fedőnevet kapta.
Lecsap a „Déli Szél”: Páncélos offenzíva északon
A támadás február 17-én, hajnali négy órakor indult meg, amikor a német tüzérség két órán keresztül lőtte az ellenséges állásokat. A támadásban a Feldherrnhalle páncéloshadtest 46. gyaloghadosztálya, a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztálya és 211. népi-gránátoshadosztálya, valamint az I. SS-páncéloshadtest 1. „Leibstandarte SS Adolf Hitler”- és a 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztályával közösen vett részt.
A 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály katonái Párkány közelében (szerkesztett) / Forrás: WWII in Hungary
A szovjet 24. és 25. gárda-lövészhadtest hét hadosztálya ellen 260 páncélos indult meg. A német csapatok sikeresen törték át a 24. gárda-lövészhadtest védelmét, majd súlyos harcok közepette fokozatosan szűkítették az ellenséges hídfőt.
A szovjetek ekkor a Duna északi partján lévő 93. gárda-lövészhadosztályt vetették be a németek feltartóztatására, így ottani védelmük meggyengült. A német 96. gyaloghadosztály Hupe harccsoportja ezt kihasználva Tátnál átkelt a Dunán, hogy biztosítsa a támadást és megakadályozza, hogy a szovjetek Muzslára támaszkodva egy csökkentett hídfőt megtarthassanak.
Másnap a német csapatok már 12 km mélyen hatoltak be a hídfőbe. Az átkeléstől tartva a szovjetek a Garam és az Ipoly alsó folyásához akarták felvonultatni a 2. Ukrán Front tartalékát, a 6. gárda-harckocsihadsereget, a 18. gárda-lövészhadtestet és a 4. gárda-lovashadtestet.
Február 19-ére a hídfő déli szektorában lévő szovjet csapatok helyzete katasztrofálissá vált, ugyanis Búcs és Bátorkeszi községek elfoglalása után megtisztították a környéket a szovjetektől, végül pedig Párkányból és Nánáról is kiűzték őket.
A szovjetek a légifölény ellenére sem tudták feltartóztatni a német csapatokat, ezért a 7. gárdahadsereg parancsnoka elrendelte a hídfő déli szektorának kiürítését, ahonnét két hadosztály olyan sietősen távozott, hogy nehézfegyverzete zömét visszahagyta.
Bernhard Krause SS-Obersturmbannführer – a Vaskereszt lovagkeresztjének tulajdonosa –, a 26. SS-páncélgránátos-ezred parancsoka Muzslánál esett el 1945. február 19-én, amikor Ebed felé tartó ezredét tűzrajtaütése érte. / Forrás: TracesOfWar.com
Február 20-án mindkét fél átcsoportosításokat hajtott végre, miközben Budapest környékéről több ezres gépjármű oszlop indult el Balassagyarmat és az Ipolyság felé, amelyből a németek – tévesen – arra következtettek, hogy a szovjetek ellentámadásra készülnek. Másnap az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály harccsoportjai déli és nyugati irányból betörtek a műszaki- és aknazárral megerősített Kőhídgyarmatra, ahol a harckocsikkal, páncéltörő ágyúkkal és lángszórókkal megerősített szovjet lövészek megállították az előretörésüket. A németek kénytelenek voltak védelembe átmenni, ráadásul a szovjet csatarepülők alacsony támadásai, az ellenség tüzérsége és aknavetői súlyos veszteségeket okoztak.
Az 1. „Leibstandarte” SS Adolf Hitler SS-páncéloshadosztály katonái a Südwind hadművelet idején (szerkesztett) / Forrás: WWII in Hungary
Február 22-én az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály felszámolták a szovjet ellenállási fészkeket mind a Kőhídgyarmaton, mind pedig a Garam nyugati partján. A 46. gyaloghadosztály zöme, megerősítve a Schöneich harccsoporttal, heves harcok után elfoglalta Bibit-pusztát. A 12. SS-páncéloshadosztály előző éjszaka felvonult alakulatai hajnalban megindították támadásukat Bart ellen, amelyet a délelőtt folyamán sikerült teljesen megtisztítani. A szovjetek egyedül Bibit-puszta irányába hajtottak végre harckocsikkal támogatott sikeres ellenlökést, ám az esti órákra a szovjet hídfő a Kéménd és Bény közötti partszakaszra csökkent.
Február 23-án a német csapatok Kéménd és Bény között terveztek éjszakai támadást, ezért újabb átcsoportosításokat hajtottak végre, amelyeket a szovjet tüzérség igyekezett megzavarni.
Február 24-én hajnali 2 órakor rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdődött a megmaradt szovjet hídfő felszámolása. A Dél Hadseregcsoport a német 8. hadseregtől 17 óra 20 perckor kapott jelentést a hídfő teljes felszámolásáról, ám a Garam keleti partján nem tudtak megkapaszkodni.
A 12. SS-páncéloshadosztály katonái Panzerkampfwagen V Panther (Párduc) harckocsin a magyarországi harcok idején / Forrás: Pinterest
A garami hídfő felszámolásával sikerült meggátolni a Vörös Hadsereget abban, hogy rövid időn belül Mátyusföldön át, Érsekújvár–Galánta–Pozsony–Bécs irányába újra támadjon. Ezzel 1945 március 6-án lehetővé vált a „Tavaszi ébredés” hadművelet megindítása a Balaton irányából. Sztálin parancsára Bécset már 1944 karácsonyára el kellett volna foglalni, ez azonban még húsvétra sem valósult meg. A budapesti, a garami, illetve dunántúli harcok elhúzódásával a Vörös Hadsereg nem tudott sem Dél-Németországba, sem Észak-Olaszországba betörni.
A „Südwind” hadművelet a Waffen-SS utolsó győztes vállalkozása volt, amely elérte a kitűzött célt. A Garam vonalát egészen 1945 márciusának végéig birtokukban tartották. A területet a védők csak azt követően ürítették ki, amikor a szovjetek megindították a bécsi támadó hadműveletüket.
Az újbóli szovjet megszállást a lakosság megsínylette. Visszaemlékezések tanúskodtak arról, hogy a harc elvonulása után a Vörös Hadsereg katonáia – a német sikerekért bosszút állva – önbíráskodtak, erőszakoskodtak és fosztogattak. A nemi erőszak elől csak nagyon kevés nőnek sikerült megmenekülnie.
Csarnai Márk
Felhasznált irodalom:
Isaszegi János ny. mk. vezérőrnagy: Szent László „lovagkirály” és a magyar haderő kapcsolódása a középkortól napjainkig. In: Honvédségi Szemle 2017/2. szám
Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Hadtörténelmi Levéltár-Paktum Nyomdaipari Társaság, Budapest, 2001.
Maier, Georg: Drama zwischen Budapest und Wien Der Endkampf der 6. Panzerarmee 1945. Osnabrück, Munin-Verlag, 1985.
Vitéz Pályi György: A letkési ütközet. In: Militaria 2001/22. szám - Történelmi Ismeretterjesztő Kiadvány
Reynolds, Michael: Acélemberek. Az I. SS-páncéloshadtest harcai az Ardennekben és a keleti fronton 1944-1945-ben, Hajja és Fiai Kiadó, Debrecen, 1999.
Szabó Péter - Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943-1945. Tóthágas Plusz Kft., Budapest, 2009.
Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok. A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Hadtörténelmi Levéltár-Paktum Nyomdaipari Társaság, Budapest, 2000.
Számvéber Norbert: Páncélosok a Felvidéken. Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008.
