1921. augusztusában ért véget a szerb megszállás.

Az 1918. november 3-án Padovában aláírt fegyverszünetet az őszirózsás puccsal hatalomra került Károlyi-kormány önmagára nézve nem tekintette kötelező érvényűnek, mondván, hogy azt a már csak nevében létező Monarchia kötötte, így amikor – a fegyvernyugvást megszegő franciák segédletével – a szerb csapatok megkezdték a déli országrész megszállását, Károlyi a katonai ellenállás megszervezése helyett Belgrádba utazott tárgyalni. A november 13-án megkötött egyezmény azonban már sokkal rosszabb területi kondíciókat biztosított Magyarország számára, mint a padovai fegyverszünet. Károlyi Mihály ezzel beleegyezett abba, hogy a szerb csapatok előrenyomulhatnak a Pécs–Baja–Szabadka vonalig. 

A szociáldemokratákból, liberálisokból és szabadkőművesekből álló kormány 1918-ban másfél millió frontról hazatért katonát szerelt le, ahelyett, hogy a határok védelmében fegyverben tartotta volna őket. A „vörös gróf” naiv pacifista politikája nagy mértékben könnyítette meg a szerb hadsereg dolgát – annak ellenére, hogy az állományának csaknem háromnegyedét elveszítette a háborúban –, mert a fegyveres ellenállást tiltó kormányzati döntés miatt akadály nélkül tudott benyomulni az ország területére.

A megszállt területeken a magyar nyelvű színházak működését betiltották. A magyar vasutasok mintegy kétharmadát, a főispánokat, alispánokat, polgármestereket, jegyzőket, a megyei és községi tisztségviselőket elbocsátották az állásaikból. Helyükre szakképzetlen szerb tisztviselők kerültek. A kitermelt szén nagy részét Szerbiába szállították, így a térségben jelentős széhiány jelentkezett. Az ipar mellett hatalmas károk érték a mezőgazdaságot és az állatállományt is. Mindezek miatt csökkent a termelés és általánossá vált a liszt-, valamint a húshiány. A nagybirtokokat, kastélyokat teljesen kifosztották.

Vass Miklós, a pécsi hadapród iskola tanára így emlékezett vissza a szerb megszállásra:

Az árván maradt intézetbe bevonult aztán a balkáni kultúra: a szerb gazdálkodás. Bútorzatát, könyvtárát, gazdag felszerelését társzekerekre rakták vagy elkótyavetyélték. Szerb hadiszállás, katonai parancsnokságok helyezkedtek el benne. S mikor kivonultak innen 1921 augusztusában, nem maradt más utánuk az intézetből, mint a berondított üres termek, levert csupasz falak, üresen álló ablakrámák.

(Idézi: Gál Attila: Armis et litteris. A pécsi M. kir. Zrínyi Miklós honvéd gyalogsági hadapródiskola történetéből 1898–1944.)

1919 nyarán kijelölésre kerültek a végleges határok, melynek értelmében Baranya vármegye csak egy kisebb része került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Belgrád azonban vonakodott kivonulni a szénbányászat miatt stratégiai fontosságú Pécsről, amely ekkor a kommunisták menedékhelyévé vált. A tanácsköztársaság bukása után ugyanis a szociáldemokrata-kommunista politikusok közül többen a szerb megszállás alatt álló városba menekültek a felelősségre vonás elől.

Miközben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén tiltva volt minden szélsőbaloldali szervezkedés, addig Pécsett a szocialisták szabadon gyűlésezhettek és tevékenykedhettek. A szerb hatóságok ugyanis azt remélték, hogy ennek fejében a helyiek egy lehetséges népszavazás alkalmával inkább a „demokratikus” délszláv állam mellett teszik le a voksukat.

A hazánkra kénszerített trianoni diktátum végül hivatalosan is Magyarország részeként ismerte el Pécset és Baranya vármegye jelentős részét. Mindez tovább növelte a szerb hatóságok hajlandóságát a kommunistákkal való együttműködésre. 1920 augusztusában engedélyezték a Pécsi Nemzeti Tanács újbóli megalakulását, valamint törvényhatósági választások tartását. A polgármesteri széket Károlyi volt minisztere, a honvédséget a legnagyobb szükség idején szélnek eresztő Linder Béla szerezte meg. A korábbi tisztviselőket elbocsátották, helyükre baloldaliakat vettek fel nagy számban. A felduzzasztott apparátus eltartását a polgárságra kivetett magas adókból igyekeztek fedezni. Pécs élére így egy olyan klientúra került, amely a honvédek felszabadító bevonulásával szemben a szerb megszállást támogatta. Linder ki is jelentette, hogy mindenféle párizsi döntés ellenére sem engedi bevonulni a magyar csapatokat. A külföldről pénzelt kommunisták a magyarok érdekeivel szemben politizáltak.

A szerb hadsereg végül 1921 nyarán felkészült a kivonulásra. A támogatás nélkül maradt kommunisták kétségbeesetten igyekeztek hatalmukat megtartani, ezért augusztus 14-én Pécs főterén kikiáltották a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot. Ennek a kezdeményezésnek azonban nem volt sem támogatottsága, sem pedig létalapja. A délszláv kormány ugyanis megegyezett Budapesttel, a magyar csapatok pedig Kaposvár környékén indulásra készen álltak Baranya vármegye felszabadítására. A szakadár köztársaság ezzel nyolc nap alatt összeomlott, vezetői pedig elmenekültek. Linder Béla Belgrádban telepedett le, s halála után a jugoszláv vezetés díszsírhellyel hálálta meg a szerbeknek tett szolgálatát.

Harminchárom hónapos délszláv megszállást és szisztematikus kifosztást követően Baranya vármegye székhelye visszatért Magyarországhoz. Ezzel szertefoszlott a megszállt országrészbe menekült szélsőbaloldali elemek azon törekvése is, mellyel Trianon után tovább csonkították volna az országot.

1921. augusztus 21-én megérkezett Pécsre az első csendőrszázad, a terület irányítását pedig Gosztonyi Gyula kormánybiztos vette át. Másnap bádoki Soós Károly altábornagy parancsnoksága alatt megkezdődött a Nemzeti Hadsereg kaposvári hadosztályának bevonulása is. A lakosság mindenütt önfeledten, ünnepelve fogadta a magyar csapatokat.

A Pécsre bevonuló Nemzeti Hadsereg áthalad az Árpádtetőn emelt diadalkapu alatt. / Forrás: történelemportál.hu

Megint magyarok lehetünk, megint büszkén viselhetjük nemzeti színeinket, megint beszélhetjük édes anyanyelvünket, részesei vagyunk megint Szent István koronájának. (...) Összetartani! Összetartani komoly munkában, a hazának romjaiból való újjáépítésre, önzetlenül, minden pártérdeket félretéve, minden széthúzást kerülve, Istent és hazát tisztelve, magyar nemzeti erkölcsön és mély, keresztény, vallásos alapon állva...

(bádoki Soós Károly altábornagy Pécsett, 1921. augusztus 22-én elmondott beszédének részlete)

Baranya vármegye felszabadulása, 1921.

Csarnai Márk