1918. december 1-jén, a Károlyi-kormány szégyenteljes segédkezése mellett megtartott gyulafehérvári román népgyűlés kimondta Erdély elszakítását Magyarországtól. Az egyoldalú, nemzetközi jogérvénnyel nem rendelkező határozatot a magyarok és székelyek megkérdezése nélkül fogadták el. Egy maroknyi székely hős azonban nem fogadta el a rájuk parancsolt tétlenséget, s elhatározták, hogy fegyverrel védik meg otthonukat.
Románia 1916-ban egy titkos egyezményt követően lépett be az első világháborúba, melyben az antant ígéretet tett, hogy Erdélyt megkapja.
A románok ugyan még abban az évben betörtek Erdélybe, de a Monarchia hadserege és a német csapatok kiszorították onnét őket, majd az év végére Bukarest is megszállás alá került. A vereségek sorát elszenvedő Románia 1917-ben fegyverszünetre, 1918-ban pedig különbékére kényszerült. Csak 1918 novemberében, a német kapituláció előtt egy nappal léptek be újra a háborúba az antant oldalán. Románia így fejezte be a világháborút a győztes oldalon.
1916: Magyar huszárok bevonulása Bukarestbe. / Forrás: Wikipédia
A Román Nemzeti Tanács november 9-én írásban követelte Kelet-Magyarország átadását. Ekkor már elhangzott Linder Béla elhíresült mondata, hogy nem akar többé katonát látni, s megkezdődött a honvédség leszerelése. A kormány a határok védelme helyett inkább tárgyalásokba kezdett. A Román Nemzeti Tanács azonban egy "nemzetgyűlés" összehívása mellett döntött. Helyszínnek Gyulafehérvárt jelölték meg, ahol 1918. december 1-jén kimondták Erdély elszakítását Magyarországtól, s a regáti Romániával történő egyesülést.
A MÁV a Károlyi-kormány utasítására ingyenesen különvonatokat indított Gyulafehérvárra a küldöttek részére, s mindezek mellett nem tett ellenlépéseket Erdély elvesztésekor.
Románia december 1-jét a nagy egyesülés napjaként ünnepli, ám ez hazugság. Az erdélyi románok ugyanis nem feltétlenül akartak egyesülni Romániával, sokkal inkább Erdély önállóságát kívánták elérni. Az erdélyi románság teljesen más közegben szocializálódott, mint a regáti románság, s az erdélyi román értelmiség sem a Regátban szerzett diplomát, hanem a Magyar Királyságban. Mindezeken túl 1914-ben a magyarországi román lakosokból minden 1.016 lélekre jutott egy tisztán románnyelvű iskola. Ez Romániában ugyanabban az évben úgy nézett ki, hogy csak minden 1.418 lakosra jutott egy elemi iskola. Hazugság tehát az a szemlélet, hogy a magyarok Trianon előtt elnyomták a nemzetiségeket.
A gyulafehérvári határozat teljes nemzeti szabadságot, szabad nyelvhasználatot ígért Erdély népeinek, melyek csak hiteltelen igéretek maradtak. Az 1918. december 1-jén elfogadott/elfogadtatott nyilatkozat egy egyoldalú, nemzetközi jogérvénnyel nem rendelkező határozat volt, melyet a magyarok és székelyek megkérdezése nélkül fogadtak el. Ez nem volt több, mint egy az antant fegyverek által végrehajtott puccs. Erdély magyar anyanyelvű lakói ugyan kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni, ezt azonban a trianoni diktátum nem vette figyelembe, s a sokat hangozatott etnikai elv mellőzésével húzta meg a határokat 1920-ban.
A román csapatok decemberben már a Belgrádban kijelölt demarkációs vonalat is átlépték, melyet a Károlyi-kormány tétlenül szemlélt. Ki kell mondani azt, amit az elmúlt 30 évben a fősodratú történetírás nem tett meg:
Erdély elvesztéséért Károlyi Mihályt és körét, az őszirózsás forradalommal hatalomra jutó baloldalt terheli a felelősség.
Linder Béla nem akart többé katonát látni. / Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap
Linder Béla hadügyminiszteri működése mindössze nyolc napig tartott, "műve" azonban megásta a történelmi Magyarország sírját. A honvédség leszerelésében és a kormány pacifista politikájában a csehek, románok és szerbek csillapíthatatlan területi igényeik kielégítésének lehetőségét látták.
Erdély védelmében - Megszerveződik a fegyveres ellenállás
A román megszállást azonban nem mindenki nézte tétlenül. A megszállók megfékezésére, az Erdővidékre hazatérő székely katonák toborzásba kezdtek, és rövid idő alatt egy erős védelmi haderőt sikerült felállítaniuk. December 1-én hagyta el az első páncélvonat az ágostonfalvi vasútállomást, mellyel honvédő harcba indult a Székely Hadosztály.
Erdély honvédő hősei: A Székely Hadosztály katonái. / Forrás: Főtér.ro
A hadosztályt a kötelességtudat és az önkéntesség találkozása hívta életre, mely Erdély kapujából védte hónpokon keresztül sárban és fagyban, nélkülözések közepette a hátországot, és vitézül harcolt az utolsó töltényig.
Hősies helytállásaikból a magyarság mindig meríthet erőt.
Csarnai Márk
Források:
Fráter Olivér: Erdély román megszállása 1918-1919. Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 1999.
Koréh Endre: "Erdélyért" A székely hadosztály és dandár története 1918-1919. I-II. kötet. Magyar Ház, Budapest, 2000.
Kratochvil Károly: A Székely Hadosztály – 1918-19 évi bolsevistaellenes és ellenforradalmi harcai. Attraktor Könyvkiadó Kft., Máriabesnyő, 2017.
